Get Adobe Flash player

Púder

Pasztell plasztik pisztolyokkal keménykedünk. A véletlen vétkes verejtékes kivésett versei sem segítenek most. Elképzellek mint egy nyamvadt őszi rózsa a kertemben ami alkalom adtán tavasszal is kedve szerint virágzik. Gyengébb napjaimon ápolgatlak, öntözlek. Aztán baszok rád egy hétig mert el akarlak felejteni. Alkoholos poharakon keresztül nézős estéimen jössz, eszembe jutsz és megint kimegyek hozzád a kertbe. Visszahozlak a virághalálból. Hazamegyek beleverem párszor a fejem a falba azt remélve kiszáll ez a magmaradt lélekdarab. "Csak hűtsd le ne fagyaszd agyon". De. Én agyon akarom fagyasztani. Úgy hogy aztán össze lehessen törni. Pici darabokra. Beletenném egy befőttes üvegbe és az éjjeli szekrényemen bámulnám minden egyes éjszaka. Huzatos éjszakákon hozzá húz a szívem. Hétpecsétes hipszter lakat alatt őrzöm a maradványait. Lassan lekopódik a leplezett lélekszínész. Én is akarok valakit. De csak a viharban. Jöhet a szilánkokkal teli falramászás. Jöhet a kötél nélküli hegyugrás. Jöhet a síléc nélküli siklás. Jöhet az a rohadt korhadt rózsaszínesen kék mocskos szerelem. Csak jöjjön baszki. Csak érkezne már meg. Most már mehet a megmérgezett mondóka mellbevágó melanómiája. Oximoronként okádom ki a tegnapi szavaid. Sikamlós smirglipapír. Vagy inkább papír pisztoly? Szétcseszte a szaglásom az általad kiadott hang. Már csak két dolgot érzek. Téged meg a nem téged. Érzéseimet értetlenkedve elemzem minden egyes éjszaka. Most ez a tőr te vagy, vagy a te általad belémdöfött saját akarat? Gátlásos gondolataim gondosan baszom be a sarokba. Te meg még vagy kétszer rá is taposol.

 

Lepke halál

Pillanatnyi fellángolások pontozódó halmaza ez. Elsodor a partról, bevet a hullámok közé. Sós vízzel mossa ki a a két ajkad közötti rést. Részletes részeges repedést festesz a mellettem lévő paplanra. Margóra firkált kétjegyű betű voltam. De örökbe adtál az óperenciás tenger üveghegyének. Kikérem magamnak a generációs szakadékot. Hiszen azt tegnap is láttam hogy milyen buján ássátok ti magatok a frakció üléseken. Kikérem magamnak a függőségeket. Hiszen ti meg az élet forgókerekéből nem tudtok egy pillanatra sem leszállni. Kikérem magamnak az "én időmbent". Hisz minden egyes névmásnak megvan a maga értékes ideje. Én időmben, te idődben, mi időnkben, rossz időben, a kibaszott k***a összes időben.

A szerkesztő

Senkinek sem kell olvasnia ezt a blogot ha nem akarja

De kárára se válik, azt is kikötném

Csak pár próza, nem kavar sok vizet, neked

Nekem meg lelki segély, legalábbis ez lenne a terv


Kereső
Archívum
Belépés
0.005 mp